2014. október 24., péntek

Németország - Visszaemlékezés | Első pár nap

Sziasztok!Végre le tudtam ülni és folytatni tudom a történetem.

Bréma Főpályaudvara.
Óváros tere.
Első nap elég izgalmasan indult  megreggeliztünk és vártuk hogy W megérkezzen és elvigyen minket a gyakorlati helyeinkre, mivel a kocsija kicsi volt így csak azokat vitte akik ahhoz a munkahelyhez kerültek. Ránk R-el délután került a sor, egy hangulatos olasz kis étterembe kerültünk és a tulaj nagyon barátságosan fogadott minket  leültünk egy asztalhoz, teával kínált minket és megbeszéltük a szerződést amihez kellet egy kis segítség B-től hogy mindent megértsünk. Aztán körbevezetett miket a konyhán ami hát hogy őszinte legyek tragédia volt az még semmi hogy kicsi volt, dehogy milyen koszos volt te jó ég!.!. Majd közölték hogy másnap még ne menjünk mert a tulaj fia nem lesz benn ( mostantól D).
Tehát a második nap én R és B bementünk  Brémába, mert a fiúknak már dolgozni kellet menni.
Bréma-i malom.
Fotópályázaton is elindultam vele.
Brémai - Muzsikusok és én.
Reggel 9 körül indultunk vonattal, körülbelül fél óra alatt benn voltunk   a Hbf. valami gyönyörű és ez is konkrétan plazaként volt berendezve  ahol vásároltunk is de csak hazafele. Tehát térképpel a kezünkben nekivágtunk a városnak. Mindenképpen az óvárost akartuk megnézni ugyanis ez mondták a leglátványosabbnak. De először megálltunk egy ékszerüzlet előtt ugyanis B évek óta kinézett magának egy gyönyörű nyakláncot, de itthon nem lehetett kapni csak ebben az üzletben (ezek az üzletek Németországban több helyen is vannak a nevére sajnos már nem emlékszek). Aztán megnéztük  magát a várost a muzsikusokat  magát a teret is érdemes megnézni. Miután megnéztük a teret átsétáltunk a Bröttyher straß-én, ahol található egy bonbon bolt ami igazából házi készítésű cukorkákat készít amik isteniek. Majd  a Werdersee partján sétáltunk és átmentünk a Schnorrt megnézni ami eszméletlen. A múltba visz vissza minket ahol láthatjuk a régi házakat a szűk utcákat, sikátorokat és tele van kávézókkal galériákkal eszméletlen hangulatos volt az egész. Ezek után  elmentünk ebédelni  méghozzá a híres Dönert ami a németek híres gyors kajája (olyasmi mint a Gyros). Evés után elmentünk a sétáló utcába ahol vásárolgattunk egy picit és kinéztem magamnak  két gyönyörű gyűrűt de nem vettem meg ( erről majd még lesz szó). Miután végeztünk haza mentünk  vacsoráztunk és meghallgattuk a fiúk beszámolóját hogy milyen volt az első napunk.

Bröttyher Straße
Én a Werdersee partján
Schnorr
Dönner
Schnorr 
Másnap reggel 10-re kellet mennünk dolgozni  így felkeltünk  megreggeliztünk és biciklivel elbicikliztünk a gyakorlati helyünkre. A hely valami katasztrófa volt nem ehhez voltam szokva. Feladataink körülbelül abból álltak hogy mosogatunk és pucoltunk. Ezzel telt az első négy óránk majd ebédeltünk a családdal, mert mint kiderült a konyhán mindenki rokona mindenkinek. Ebéd után  bezárt az étterem tehát volt pár óránk a második műszakig, így hát körbenéztünk a környéken és még volt időnk haza menni is majd 5 fél hat körül visszamentünk a második műszakra ahol egyikünk mosogatott a másikat elküldték  pincét takarítani ami elég nagy csalódás volt de túléltük (napokkal inkább jobb lett kevesebb takarítás). Műszak vége után megcsináltuk az első pizzánkat amit meg is ettünk miközben D-vel beszélgettünk. Elmondta hogy nem mindig így lesz, de aznap hatalmas forgalmuk volt és így nem volt ideje velünk foglalkozni. A napok így teltek csak annyiban különböztek hogy egyikünk reggel volt a másik délután aminek az előnye hogy csak négy órát dolgoztunk naponta amivel sok szabad időnk lett.
Sétáló utca
A következő részben elmesélem hogy hogyan is telt egy déleltöttös és egy délutános műszakom.
Réka









.

LinkWithin

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...