És elérkeztem az
utolsó előtti Németországi bejegyzéshez.
Azt el kell, mondjam,
hogy eredetileg ezen a héten mentünk volna Hamburgba, de szerencsére (női
megérzés) megcseréltük és milyen jól jártunk ugyanis akkor ért el hozzánk a
Xavér hurrikán, ami Hamburgot kicsit szétszedte.
Meg kell jegyeznem,
hogy az iskolák is bezártak, mert, hogy 80 km/h szél az már veszélyes hát
itthon ilyen nem nagyon fordul elő.
Tehát
visszakanyarodva Brémába az út olyan fél óra, ami nem sokkal több, mint Budapest
széléről bejutni a városba.
Mivel R-el mi már
másodszorra jártunk itt így hát mi vezettünk megmutattuk a fiúknak mi hol van. Amúgy
az állomástól az
Miután mindent megnéztünk,
amit akartunk (majdnem mindent egy múzeumot nem sikerült, ami nem az óvárosban
volt). Visszamentünk a térre hogy fiúk is megnézzék a templomokat, amik
csodálatosak és erről szeretnék egy kis történetet megosztani veletek.
Az, előző brémai
utunkon bementünk a templomba megcsodáltuk majd kifele jövet a kisérönkkel
B-vel beszéltük, hogy itt az emberek nem olyan udvariasak, mint otthon pl.
férfi előre enged, kihuza a széked stb. mondtam B-nek, hogy kizárt miért
lennének itt mások a szokások, mint itthon, de végül is ennyibe maradt az
egész. Körülbelül 5-öt se léptem, amikor nyitottam volna az ajtót és indultam
volna kifele és egy srác jött befele, és nem hogy odébb lép, mert látja, hogy
kijönnék és elengedjen nem a szépen a nyitott ajtón bejött, amit magamnak
nyitottam ki és ment tovább én meg csak néztem, hogy az igen. (A másik meg az
hogy vicces hogy előtte pár perccel beszéltünk erről)
Lehet, hogy csak én
vagyok az udvariassághoz szokva vagy csak én tanultam etikát, de a bentről
kijövőt mindig elengedjük.
Végül is elkönyveltem
ezt magamnak, hogy legközelebb már ne döbbenjek meg ezen.
Na de visszatérve
végül úgy döntöttünk R-el, hogy mi nem megyünk be újra, hanem kicsit jobban
körbenézünk. Végül is míg a fiúk benn voltak vettünk csokis almát és meg is
ettük aztán úgy határoztunk hogy elmegyünk vásárolgatni.
Hát igen és akkor
most jönnek a gyűrűk:
Van egy pláza szerűség
a városháza mögött, ami picit drágább, mint az átlag és hát volt ott egy ékszerbolt
olyat képzeljetek, mint a Swarovski . Az előző brémai utunkon beleszerettem egy
gyűrűbe, amit otthagytam, mert, hogy nem
azért jöttem ki hogy ékszereket vásároljak. Aztán amikor hazamentem beszéltem a
szüleimmel és elmondtam nekik, hogy mit láttam mondták, hogy miért nem vettem meg,
főleg amikor kiderült az ára, hogy le volt árazva és csak 10euro, ami egy igazi
ezüst gyűrűért abszolút nem drága
Tehát visszatérve mondtam
a többieknek, hogy nekem az a gyűrű kell és mondtam, hogy nem kell eljönniük
velem majd, találkozunk valahol (végül is ők is jöttek (én voltam a jó térkép ismerő:
D))
Végül bátorságot
vettem magamon bementem és elmondtam melyiket szeretném ez volt az én bajom
ugyan is a csaj még többet mutatott és jött a következő szerelem végül 20 euróért
2 gyűrűvel jöttem ki az üzletből az óta le nem lehet vadászni a kezemről őket
vagy az egyik vagy a másik vagy mindkettő rajtam van.
A nap tovább részében
vásárolgattunk (rájöttünk, hogy a család nagy részének még semmit se vettünk)
Olyan 8 fél 9 körül
értünk haza és rettentő hideg volt szó szerint futva mentünk haza ugyanis az el
kell mondanom, hogy sose volt nagyon hideg. Dolgozni, sétálni, biciklizni is pólóba és
kabátba mentünk ennyi
elég volt és aznap is így mentünk még az időjárást is csekkoltam..
sőt csináltunk pólós képeket is Brémába
(rakok majd képet) egyáltalán nem volt hideg, de estére
hideg ködös párás lett az idő nagyon vacogós volt a félórás séta.
A következő bejegyzés
az utolsó napunkról és a hazaútról fog szólni.
Réka
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése