2014. november 4., kedd

Németország - Visszaemlékezés | Bréma

És elérkeztem az utolsó előtti Németországi bejegyzéshez. 
 Mint írtam Brémáról fogok írni.
Azt el kell, mondjam, hogy eredetileg ezen a héten mentünk volna Hamburgba, de szerencsére (női megérzés) megcseréltük és milyen jól jártunk ugyanis akkor ért el hozzánk a Xavér hurrikán, ami Hamburgot kicsit szétszedte.
Meg kell jegyeznem, hogy az iskolák is bezártak, mert, hogy 80 km/h szél az már veszélyes hát itthon ilyen nem nagyon fordul elő.
Tehát visszakanyarodva Brémába az út olyan fél óra, ami nem sokkal több, mint Budapest széléről bejutni a városba.
Mivel R-el mi már másodszorra jártunk itt így hát mi vezettünk megmutattuk a fiúknak mi hol van. Amúgy az állomástól az
Óváros laza negyedórás sétára van (bár ülhettünk volna tömegközlekedési eszközre is). A város nagyon szépen fel volt már díszítve és a városháza előtti üres tér is tele volt bódékkal ahol rengeteg finomságot lehetett kapni a vattacukortól kezdve a habcsókon át a cukros almáig mindent. A Brémai muzsikusokhoz alig tudtunk odaférni konkrétan sor állt, hogy fotózkodni lehessen meg az idegen vezetőknek is a muzsikusok lábánál kellet fél órát dumálni, de azért sikerült egy csoportképet készítenünk. Ezek után megnéztük a Bröttyher Straße-t és a Schnorrt (még hangulatosabb volt az egész a karácsonyi díszekkel) bár a tömeg is nagyobb volt és meg kell jegyeznem, hogy nem nagyon, bírom elviselni a tömeget.
Miután mindent megnéztünk, amit akartunk (majdnem mindent egy múzeumot nem sikerült, ami nem az óvárosban volt). Visszamentünk a térre hogy fiúk is megnézzék a templomokat, amik csodálatosak és erről szeretnék egy kis történetet megosztani veletek.
Az, előző brémai utunkon bementünk a templomba megcsodáltuk majd kifele jövet a kisérönkkel B-vel beszéltük, hogy itt az emberek nem olyan udvariasak, mint otthon pl. férfi előre enged, kihuza a széked stb. mondtam B-nek, hogy kizárt miért lennének itt mások a szokások, mint itthon, de végül is ennyibe maradt az egész. Körülbelül 5-öt se léptem, amikor nyitottam volna az ajtót és indultam volna kifele és egy srác jött befele, és nem hogy odébb lép, mert látja, hogy kijönnék és elengedjen nem a szépen a nyitott ajtón bejött, amit magamnak nyitottam ki és ment tovább én meg csak néztem, hogy az igen. (A másik meg az hogy vicces hogy előtte pár perccel beszéltünk erről)
Lehet, hogy csak én vagyok az udvariassághoz szokva vagy csak én tanultam etikát, de a bentről kijövőt mindig elengedjük.
Végül is elkönyveltem ezt magamnak, hogy legközelebb már ne döbbenjek meg ezen.
Na de visszatérve végül úgy döntöttünk R-el, hogy mi nem megyünk be újra, hanem kicsit jobban körbenézünk. Végül is míg a fiúk benn voltak vettünk csokis almát és meg is ettük aztán úgy határoztunk hogy elmegyünk vásárolgatni.
Hát igen és akkor most jönnek a gyűrűk:
Van egy pláza szerűség a városháza mögött, ami picit drágább, mint az átlag és hát volt ott egy ékszerbolt olyat képzeljetek, mint a Swarovski . Az előző brémai utunkon beleszerettem egy gyűrűbe,  amit otthagytam, mert, hogy nem azért jöttem ki hogy ékszereket vásároljak. Aztán amikor hazamentem beszéltem a szüleimmel és elmondtam nekik, hogy mit láttam mondták, hogy miért nem vettem meg, főleg amikor kiderült az ára, hogy le volt árazva és csak 10euro, ami egy igazi ezüst gyűrűért abszolút nem drága
Tehát visszatérve mondtam a többieknek, hogy nekem az a gyűrű kell és mondtam, hogy nem kell eljönniük velem majd, találkozunk valahol (végül is ők is jöttek (én voltam a jó térkép ismerő: D))
Végül bátorságot vettem magamon bementem és elmondtam melyiket szeretném ez volt az én bajom ugyan is a csaj még többet mutatott és jött a következő szerelem végül 20 euróért 2 gyűrűvel jöttem ki az üzletből az óta le nem lehet vadászni a kezemről őket vagy az egyik vagy a másik vagy mindkettő rajtam van.
A nap tovább részében vásárolgattunk (rájöttünk, hogy a család nagy részének még semmit se vettünk)
Olyan 8 fél 9 körül értünk haza és rettentő hideg volt szó szerint futva mentünk haza ugyanis az el kell mondanom, hogy sose volt nagyon hideg.  Dolgozni, sétálni, biciklizni is pólóba és kabátba mentünk ennyi
elég volt és aznap is így mentünk még az időjárást is csekkoltam.. sőt csináltunk pólós képeket is Brémába  (rakok majd képet) egyáltalán nem volt hideg,  de estére  hideg ködös párás lett az idő nagyon vacogós volt a félórás séta.

A következő bejegyzés az utolsó napunkról és a hazaútról fog szólni.



Réka

LinkWithin

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...